Filmcsillagok régi képekről

A régi filmeket kevésbé kedvelem, de a régi fényképeket nagyon. Főleg azokat, amelyekről a híres filmcsillagok mosolyognak rám. Nem számít, hogy fekete-fehér, vagy színes, egy dolog fog meg bennük, a valódiságuk.

Először természetességet akartam írni, de rájöttem, hogy biztos akkoriban is elkövettek minden olyan dolgok, hogy jól nézzenek ki, amelyeket tuti nem nevezhetnék természetesnek, viszont még ennek tudatában is valódibbnak érzem őket a képeken, mint a mai világhíreseket.

Talán mert nem volt botox, arcplasztika, meg photoshop, és tényleg az látszott, ami egy arcvonás, egy szemvillanás eredeti jelentése. Az apró ráncoknak és szarkalábaknak története volt, a fáradt tekintet önmagukról mesélt, és nem kellett fedősztori egy képsorozathoz.

Még azt is megkockáztatom, hogy azért imádták őket olyan nagyon (sokan, azóta is), mert a megjelenésük miatt könnyebben tudtak azonosulni velük, annak ellenére, hogy ugyanolyan elérhetetlenek voltak, mint a maiak.

A nők elhitték, hogy ha felvesznek egy hasonló ruhát, megcsináltatják azt a frizurát, kifestik ugyanúgy a szemüket, akkor – még ha csak a képzeletükben is – de belebújhatnak a bőrükbe.

Ma, egy vörös szőnyeges felvonulást nézve ámulok és bámulok, de ez meg sem fordul a fejemben és közel sem lengi körül őket az a nimbusz, ami régen.

Vagy lehet, hogy ez is olyan dolog, ami idővel alakul ki? Talán húsz év múlva a 2000. első tíz évének filmcsillagai is mítoszokká válnak majd? Vagy megmaradnak ilyen tökéletesnek, hibátlannak, ami már szinte alig hihető?

 

 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.