Vajon (mit) számít a munkahelyi megjelenés?

kosztümkabát sállal

A legmegbízhatóbb színek a kék, szürke és földszínek, amelyeket dolgozni vesznek fel az emberek. Ez persze nem korlátozza a megjelenést, a különböző anyagokkal, szabással, divatos kiegészítőkkel könnyen megoldható az egyéni stílus megcsillantása, még a legszigorúbb dress-kódot előíró munkahelyen is.

Én is ezért készítek munkahelyen viselhető sálakat, kendőket, amelyek színükkel és mintáikkal teljesen legálisan rázzák fel és engedik be a személyiséget (is) az irodába.

A munkahelyi öltözködésnek ennél azonban sokkal több dimenziója van, főleg, ha egy nőnek több fronton is teljesítenie kell, otthon és a szakmájában is helyt kell állnia.

Erről kérdeztem Repka Ágit, a Dolgozó mami tulajdonosát, aki írásaival és tanácsaival a munkába visszatérő anyukákat támogatja.

{Ágiról és a munkájáról lejjebb, a fénykép melletti bekezdésben minden fontos információ megtalálható.}

Azt már tudjuk, hogy egy állásinterjún milyen fontos a megjelenés, de vegyük most azt az esetet, amikor túl vagyunk az állásinterjún, megvan a munka, vagy már évek óta adott munkahelyen dolgozunk.

Ilyenkor mennyire fontos az munkahelyi megjelenés? Érdemes ugyanúgy odafigyelni arra, hogy miben jelenik meg egy nő a munkahelyén nap, mint nap? Befolyásolhatja ez a karrierjét?

Természetesen igen! Hiszen hiába szereztük meg az áhított állást a csinos és hivatali öltözékünkben, ha utána  mindennapokra “visszavedlünk” topis munkavállalóvá. Vannak munkahelyek, munkakörök, ahol kifejezetten elvárt, hogy a dolgozók a mindennapokban is elegánsan jelenjenek meg, ilyen például az ügyfélszolgálat, az értékesítés, a vezetői pozíciók…

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Ágnes korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként dolgozott, a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata.Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett.

Jelenleg szabadúszó HR szakértőként és munkajogi tanácsadóként dolgozik, szabadidejében ingyenes munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak. 

Rendszeresen jelennek meg cikkei az írott és az online sajtóban, többek között a HR Portálon, a HVG Extra Pszichológia magazinban.

 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Fordítva is felteszem ezt a kérdést: jelenthet-e akadályt egy nő számára a munkahelyén, ha nem megfelelően öltözödik? Hatással lehet-e ez akár fizetésemelés, előléptetés vagy az állás megtartására?

Ha valaki nem a munkahely általános elvárásai, vagy a munkaköre által támasztott elvárásoknak megfelelően öltözik, bizony azon kaphatja magát, hogy kimarad az előléptetésből, vagy csak egyszerűen valami “rossz” érzéssel fogadják és tekintik őt a munkahelyén.

Sokszor ezek a kis apróságok nem is tudatosulnak sem a nem jól öltözött munkatárs vezetőjében, sem magában a munkatársban, csak valahogy “érzik”, hogy valami sem stimmel. Egy jól kiválasztott kiskosztüm vagy egyedi, ízléses kiegészítő nem fog senkit megmenteni a létszámleépítéstől, ha amúgy is beleesne az elküldendők csoportjába, de ugyanez már igenis elérheti, hogy ha két azonos képességű, tudású dolgozó között kell választani, akkor az maradjon meg, aki jobban “illik” a cég arculatához, megjelenéséhez, a munkakör által képviselt imázshoz.

Számomra van abban egy jól látható összefüggés, hogy belső jellemzők, mint az önbizalom, önbecsülés, (szakmai) magabiztosság hogyan jelenik meg a viselt ruhákban, és most itt nem pénztárcafüggő összefüggésekre gondolok, hanem a jól átgondolt és következetes választásokra..

Látja ezt a munkáltató is? Érték ez az ő számára?

Azt tapasztalom, hogy a munkáltatók inkább ennek a hiányát veszik észre, és sérelmezik adott esetben. Az, ha valaki magabiztosan öltözködik, tudatosan választja meg a ruhadarabjait és a kiegészítőket, inkább egy általános kellemes benyomást kelt, de sok munkáltatóban ez nem tudatosul ennyire egyértelműen. Egyszerűen jó ránézni a kollégára, kellemes vele tárgyalni, jó, hogy ő megy ki az ügyfelekhez, elegáns a fellépése, jó a megjelenése. De ezek a kis benyomások, érzések azok, amik néha sokat nyomhatnak a latban.

Sok anyukának, főleg ott, ahol még óvodás, iskolás a gyerek, és a napi 6-8 órás munkaidő előtt és után több fronton is helyt kell állni, minimális ideje jut önmagára. Ez valószínűleg nem mentség a munkahelyen, sőt.  Mi játszódik le ilyenkor a fejekben?

Nagyon jó a kérdés! Kifejezetten az gyermekszülés és otthonét után dolgozni visszatérő, vagy állást kereső anyukáknak szoktam tanácsadás keretében javasolni, hogy a siker egyik lépéseként tessék újragondolni a ruhatárat.

A korábbi mackónadrágos, farmeros, “játszóruhás” gardrób ilyenkor néha felfrissítésre szorul, hiszen más odahaza terelgetni a gyerekeket, s más munkába járni – ehhez más öltözék is dukál! Ha valaki az “otthoni” ruháját viselné továbbra is – mert 2-3-4 év alatt hozzászokott – nagy hibát követ el. Pont az öltözékünkkel mutatjuk, hogy itt, ebben a helyzetben, a munkahelyen, a szakmánkban nem – vagy nem “csak” – anyukák vagyunk, hanem szakemberek, munkatársak, vezetők. Ez egy olyan kimondatlan elvárás, ami ott van minden munkáltató fejében. Az persze már más kérdés, hogy az édesanya lét mennyi egyéb feladattal, időhiánnyal, rohanással jár.

Az én két kedvencem ebben az időben a vasalást nem igénylő elegáns ruhák, és a jól variálható kiegészítők voltak. Így nem kellett reggelente plusz 10 percet vasalással töltenem, de mégis elegánsan, változatosan tudtam minden nap öltözködni. S ugyanígy tudom javasolni a várandós dolgozó kismamáknak is az okosan megválasztott kiegészítőket, hiszen a test változásával gyakran kell új nadrág, blúz, kosztüm, de a sálakat, kendőket, nyakláncokat még a 9. hónapban is bárki büszkén viselheti! És a szülés után is 🙂


Nyilván munkahelye válogatja, hogy hol milyen a “munkaruha”elvárás , de ettől függetlenül jót tesz-e magának valaki, ha a saját személyiségét ügyesen belecsempészi a munkahelyi megjelenésébe?

Hogyan csapódik le ez egy munkahelyi közösségen belül?

Vannak szakmák, ahol igenis szinte elvárás, hogy az ember kissé kissé extravagánsan, különlegesen öltözködjön, pl. stylistok, ruhatervezők, előadóművészek… Ez az adott szakmáknál az imázs része, a feladathoz, az iparághoz tartozik. Ha itt valaki nem követi ezeket a szabályokat, meglehet, hogy hosszú távon nem fog úgy érvényesülni.

Más munkakörökben ez szimplán csak megszokott, egy ügynökségi marketingestől senki nem veszi rossz néven, ha különleges ruhadarabokat, érdekes, nem szokványos, egyedi kiegészítőket hord. De itt is “a kevesebb néha több” elve érvényesül szerintem. És vannak munkahelyek, iparágak, munkakörök, ahol nem szeretik, ha valaki ki akar tűnni. Ahol például formaruha, egyenruha kötelező, vagy nagyon szigorú öltözködési kódex van, ott nincs sok lehetőség az egyéni ízlés “megcsillogtatására”.

Melyik a jó párosítás annak, aki ambíciókkal, szorgalommal telve tervezi az előrejutását az íróasztala mögött: kitűnő munka – megfelelő megjelenés, vagy kitűnő munka – megfelelő, de egy picit kilóg a sorból típusú megjelenés?

Hmm… azt hiszem nincs egyértelmű válasz. Ahogy előbb is említettem, vannak területek, ahol szinte elvárt az egyedi megjelenés, s van, ahol nem baj, ha nem vagyunk nagyon különlegesek. Én abban hiszek, hogy az ember lánya időről időre próbálkozzon meg új dolgokkal, új stílussal, ha valami bevált, azt tartsa meg hosszú távon, s alakítson ki egy olyan öltözködési stílust, amiben valóban jól érzi magát.

Ha ez egy konzervatívabb, szolídabb öltözék, ahhoz is lehet számtalan variációt kidolgozni, szép, egyedi darabokat találni, de ha valaki magabiztosan tudja viselni az extrémebb darabokat, de mindemellett betartja a szakmája, a munkahelye írott és íratlan elvárásait – és a teljesítménye is kiemelkedő – nyugodtan emelkedjen ki a tömegből!

 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.