Lila, a női erőm

A lilát ritkán választjátok, sem a webshopban, sem a vásárban nem szoktak gyakran utána nyúlni, csak néhányan, és ők nem is hezitálnak raja.

Mégis “tartom” az anyagot.

Egyrészt ez az árnyalat őszi, vöröses lila, ami nekem passzol, másrészt érzek benne egy jó adag női erőt.

lila körsál sál

Misztikusnak hangozhat, de nincs benne hókusz-pókusz: úgy érzem, hogy a lila képviseli azt az erőt, amit nekünk, nőknek nem kell(ene) folyton elnyomnunk, csitítgatnunk magunkban. Ezt akkor csináljuk, ha szerénynek szeretnénk látszani, ha nem akarunk kilógni a sorból, vagy ha tudjuk, hogy nekünk van igazunk, de a belénk nevelt kislányos szégyenlősködés miatt, inkább nem kardoskodunk, csendben maradunk.

Ennek ellenére, hogy ezt gondolom erről a színről, érdekes, hogy én éppen mikor választom a lilát.

Nem olyankor, amikor a női erőmet kell(ene) használnom, hanem épp ellenkezőleg: amikor érzem reggelente, hogy ez ma éppen nem fog menni. Mert ma nem leszek képes farmerben és pulcsiban lenyomni a napot, mert ma kevés az “erő”, hogy képviseljem magam. És emiatt nem akarom vacakul érezni magamat, ezért fogom ezt a lila sálat, vagy a virágosat, vagy ha még durvább a helyzet, akkor a lila szoknyámat (is), és aznapra ők segítenek abban, hogy erős legyek.

10724227_1538169803093113_304642870_n

És, hogy miért kell erősnek lenni? Miért kellene mindannyiunknak ezt tenni? Nincs ebben semmi női élharcosság, vagy feminizmus, csak egyet értek a könyv írójával: sokszor mi magunk vagyunk a legnagyobb akadálya az érvényesülésünknek.

Van a végére egy keserű történetem is, amiben mindez benne van.

Levelet írtunk a kolléganőmmel néhány felsőbb vezetőnek arról, hogy a mi az a pár dolog, ami miatt a munkánkat nem tudjuk olyan jól végezni, ahogyan szeretnénk, és ahogyan lehetne, az ő kérésükre. Felsoroltuk – hihetetlenül precízen – a problémás pontokat, és össze akartuk írni azt is, hogy szerintünk mi lenne a legjobb megoldás minderre.

A kolléganőm úgy írta a mondatot, hogy Szerintünk bla-bla..  és a sorok nem voltak valami meggyőzőek. Aztán kitaláltuk, hogy írjuk oda az elejére, hogy JAVASLATUNK:. Leírta. Kértem, hogy emelje ki, húzza is alá, mert talán örülni fognak odafenn, ha nem nekik kell kitalálniuk, hogy mi a jó nekünk, talán veszik az ötleteinket. Ok. Kiemelte, és miután elolvastuk újra, megkérdezte, hogy szabad ezt?

A sztori pont azt mutatja, amiről írtam. És igen, szerintem szabad.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.