én, a sál és most szoknyabolond

Odavagyok a szoknyákért, és egyre több olyan szoknyám van, amelyeket végre hordok is.

Az ok prózai, piszok kényelmesek. Ez tesztelve van, napi 6-8 órát töltök ülve a munká(i)m miatt, és ezerszer jobban érzem magam szoknyában, mint nadrágban.

Ez a két dolog – a szoknya és a kényelem – korábban paradoxonként szerepelt a szótáramban, de úgy tűnik, hogy 35 felett a kényelem iránti igényem fontosabb, mint korábban.

Viszonylag hosszú út vezetett odáig, hogy megtaláltam azokat a “szoknyavonalakat”, amelyek alapján felpróbálom őket, mert gondolom, hogy jól fognak állni.

Kezdetben mindent vitt az A szabásvonal, térd alá érő hosszal. Az előbbivel a mai napig jóban vagyok, de időközben kiderült, hogy a kritikus rész pont a hossz. Az, hogy hol ér véget a szoknya: térd felett sokkal, térd felett kicsivel, térdközépen, térdalatt kicsivel, vagy még lejjebb. Nem találtam köztük fix megoldást magam számára, általában zsigerből ítélkezem.

A ceruzaszoknya részemről elkerülendő, az egyenes vonalú az egyetemi vizsgákat idézi, és ha még valamit találnom kell az A vonal mellék, akkor abba kell a lazaság (bőség? tér?).

Így jött először egy pliszírozott (rakott?) fazon, aztán ez a derékpántos, elöl hajtásokkal bíró, de hátul egyenes, és lefelé szűkülő szabású. Úgyhogy egyelőre ezzel a három szabásvonallal vagyok jó barátságban, de szoknyavadász szenvedélyemnek csak a pénztárcám szab határt, ezért bármikor bővülhet a paletta.
perfect skirt
Ez a fekete szoknya egy second-hand üzletből került hozzám, és elsőre túl rövidnek éreztem, amit sikerült másfél centivel meghosszabbítanom, ami kicsi különbségnek tűnik, de viselve ég és föld.

Egy szoknya lehajtása nagyon egyszerű, még varrógép sem kell hozzá. A feltétele, hogy legyen miből lehajtani, de általában a jó minőségű szoknyáknál ezzel nem spórolnak 4-5 cm-es felvarrások vannak az alján, szálöltéssel, amitől elöl nem látszik a varrásvonal.
szoknya felhajtva
Ha ez rendben, akkor ezt egy kisollóval vagy célszerszámmal le kell fejteni, és azt az élt, amit ez a felhajtás az anyagban hagyott, ki kell vasalni. Ezt az elkészítésnél elég komolyan levasalják, ezért gőzölős vasaló, vagy nedves kendő nélkül nem érdemes nekiállni.

Ha eltűnt a hajtásvonal, bele kell vasalni az újat, én úgy találtam, hogy min. 1,5 cm-t muszáj felhajtani, különben a kifordulhat a felhajtás séta közben, ami nem szép, sőt.

Végül nincs más hátra, csak ugyanazokkal a szálöltésekkel – kézzel – visszavarrni a felhajtást.

Laza másfél órás időtöltés. Ezt azért ideírom, hogy legyen mivel kalkulálni..

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.