Szabira mentem

ott van a fejedben, látod a naptárban, közeledik.

tele vagy tervekkel, de először csak vágyakozol, egyre gyakrabban eszedbe jut, és amikor már kőhajításnyira áll, valami beesik. valami váratlan, aminek egyátalán nem kellene, és lavinát indít el.

péntek. az utolsó szabi előtt.

és már annyiszor megbeszéltük, hogy nem nyitjuk meg a kék levelezőt, előbb megcsináljuk, amit kell. mert, ha igen, az olyan, hogy elkezded felgöngyölíteni az ott hömpölygő ügyes-bajos (inkább bajos) ügyeket,  és aznap már nem hagy békén. mint egy undok buzgár árvíz idején: kettőt betömsz, miközben a harmadik már spriccel valahol a hátad mögött,

a kettővel én is megküzdöttem, és már gyanús volt a csend, a sok mosolygás, meg a viccesek arról, mit hagyunk augusztusra, amikor jött A levél, amely egy rég elfeledett ügyet rántott elő. egy olyat, amit megoldottam, legalább is úgy tudtam.

de persze nem, és persze sok kézen megy át, és persze kiszúrhattam volna, de nem tettem.

így lett vége a pénteki szabadság-ráhangolódásnak, és váltottunk át úristenmégmitkellmaháromigmegcsinálnom állapotba. 11 körül már listát írtam, saját magam megnyugtatására, sárga és kék post-it-eket nyomkodtam a nejlon bugyik belsejébe, és fontos levelet küldtem Anton-nak, amiből a printscreen-eket egy az egyben lehagytam..

háromkor elköszöntem.

a kolléganőmet a mosdóban – ami ugyanolyan értékes infó-csere helyszín, mint a konyha, – találtam meg a búcsú pillanatában, ott le is zajlott az átadás-átvétel hadművelet.

a hétvégére átkapcsoltam agyban családi üzemmódra, szabin vagyok, hurrá! de reggel óta újra van valami a levegőben.

a kis kék weben is elérhető. még nem nyitottam meg.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.