2016, te új év!

Arról már írtam a nyáron, hogy milyen szabira menni, arról meg most fogok, hogy milyen 2 hét téli szünet után visszamenni az irodába, dolgozni.
karácsonyi office dekor
Ha visszagondolok a napra, ugyanaz a legkeservesebb része, amit ébredés után is annak gondoltam: maga az ébredés, 6.00-kor. A megszokott 8-9-10 helyett. Ezt nem tudta lekörözni egyetlen munkahelyi pillanat sem, sőt!

Az első fél órában általában nagyjából csend van, majdnem egyedül vagyok, ami nagy ajándék, mert segít átállni dolgozós üzemmódba. Ma reggel egy kedves kollégám ráadásul segített, meghagyta a tuti parkólóhelyet, nyitotta az ajtót, hívta a liftet és így tovább, miközben én – ha jól emlékszem.. – a mínusz 10 fok okozta fagyási sérüléseimről panaszkodtam.

Amíg magához tér a gépem, addig szoktam a konyhában téblábolni, bepakolni a hűtőbe, vizespoharat keríteni, reggeli falatkákat kikészíteni.  Persze nem olyan ráérősen, mint ahogy ezt otthon tenném, de azért itt is van egy kellemes rutinja, ami segít a valódi “munkába állásba”. Szerencsés vagyok, nem egy üzemszerű munkahelyen dolgozom, többségében én osztom be az időmet, úgyhogy ez általában belefér, és nekem ez óriási segítség.  Nem erősségem elvágólag nekiülni dolgozni, fontosak ezek az apró rituálék.

Új év, sokan tartották a “luxus” téli szünetet hozzám hasonlóan, úgyhogy kipihentek és nyitottak voltunk, míg a pénzügy, aki az utóbbi két hétben tulajdonképpen az idegösszeomlás szélén táncolva küzd az évzárás hozta túlmunkával, meg nem talált bennünket. Aztán végül ezt a kihívást is legyőztük, amit főleg a kolléganőim talpraesettségének volt köszönhető, de a végén elő kellett kapnom a 3 órás relax videót a madárcsicsergéssel és a vízcsobogással, mert már nem ment könnyen a koncentrálás.

Ebéd után felütötte a fejét a korábban ismerős, de szerencsére már régen tapasztalt érzés, elkezdett szúrni a szemem. Mivel órákon keresztül bámulom a monitort, gyakran ég a szemem, és műkönnyet használok, de még karácsony előtt vettem elő utoljára a táskámból. Általában el is felejtkezem róla, de most azonnal cseppentettem. Rá kellene szoknom, mert igazán egyszerű, és sokkal jobb érzés folytatni a munkát.

Ha már a szokások.

Régóta tervezem, hogy felszedek néhány hasznos szokást, de aztán úgy határoztam meg magam, mint, aki képtelen szokásokat felvenni. Vagyis elkezdem felvenni, de nem lesz belőle szokás, és ez persze csalódás, és emiatt már nem is kezdek új szokásba, és így tovább. Ez a dolog valahogy kapcsolatban van az anti-tervezős szokásommal is, erről ebben az interjúban is beszéltem.

Nyár óta viszont sikerült egy kis lépést tennem az ügyben, aztán most ősszel a segítségemre volt egy könyv is, ami totál véletlenül került a kezembe. Az első a sporttal kapcsolatos, a könyvet (még nem pont azt) pedig itt már mutattam is. Ezekről majd később.

Szóval legyűrtük az első visszatérős napot, asztaltársam szájából – annak ellenére, hogy kipihenten, csupa mosollyal indított – dél körül végül csak elhangzott a szitokszócska, amelyről azonosítani tudjuk az idegállapotát  hangulatát. Kifakadására reagálva asztal alá vihogtuk magunkat. Itt a vége, fuss el véle, Boldog Új Évet Kívánok neked is!

 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.