Emberek jönnek, emberek mennek

Tárgy: személyi változás
Feladó: HR

Kaptál már ilyen levelet? Mi van ilyenkor? Mi az első kérdés, ami eszedbe jut? Keresed a neveket? Próbálsz értelmet találni a néhány mondatos magyarázatban?

Múlt héten jött a levél, és nem pénteken, hanem szerdán. Talán ezért is volt annyira váratlan, először el se hittük.
Aztán a név. Jaj, neki gyerekei vannak. Vagy, jaj, pedig most volt kinn egy tréningen. Vagy inkább csak, mivaan?

Sok ilyen levelet kaptam már, és megfigyeltem, hogy  vannak stációk.

Az első, hogy mennyire sajnálom, mint embert. Ilyenkor a lelki szemeim előtt egy szál ruhában, tök egyedül áll a járda szélén, és vár. Légüres térbe került, nem talál kapaszkodót a folytatáshoz, épp nem is akar.

A második, ahogy az agyam pszichológiai küzdelembe kezd, hogy ezt a váratlan helyzetet valahogy elhelyezze a pályán, jönnek az okok, hogy miért is történhetett ez meg. Talán elrontott valamit, talán olyat mondott, amit nem kellett volna, talán ultimátumot kapott. Jönnek a puzzle darabkák, kialakul valami elsődleges indokhalmaz. Ez nem csak nálam van így, mert ezek a halmazok aztán elkezdik keresni egymást. Kint a konyhában, lent a dohányzóban, ki mit tud, hozzáteszi.

És végül eljutok magamhoz. Végül is bármelyikünk életébe beüthet a krach. Akár én is lehettem volna, akár én is lehetnék a következő. Jaj, vajon én leszek a következő? Pakolom a mérlegre a pirospontjaimat, mert meg akarom nyugtatni magam, hogy én nem. Nem MOST nem, hanem nem, és kész.

És ennyi. Lefutott a téma, felteszem a polcra, oda, ahová való, ahol még fáj. Megyünk ebédelni.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.