nekem a divat

Bent (#officelife) tök helyesek, mert amit először látnak rajtam, arra azt szokták mondani, hogy csini, és olyan Ildis.
Ebből tudom, hogy ők soha nem választanák, és eléggé más, nehezen kategorizálható?, ami szerintem jó.

adivatnekem

Számomra a fast fashion üzletek (és a nem fast is) egyet jelent azzal, hogy az alap darabokat jó onnan választani. Ezek többnyire egyszínű felsők, farmerek, finom dolgok. Minden másra ott van a second-hand.
A second hand azért fantasztikus, mert az árai miatt valódi vásárlási szabadságot ad. Amikor a cimkenézegetős akadály elhárul, érkezik valami felhőnjárós, könnyűléptű hangulat. Lehet, hogy ez a titka a rajongásomnak..

Bekerülök valami burokba (ha sikerül gyerekek nélkül érkezni), és szinte koncentrálok, ezért olyan könnyű dönteni, hogy melyik kerül a kosárba, és melyik nem. És az, ami egy kicsit is nem, az a nem. Fordítva: ami nem teljesen igen, az nem.

Ezt ott tanultam, és kezdem az életem már területein is alkalmazni. Korábban hatalmas ruhakupacokkal jöttem haza, de a felét nem viseltem azoknak a ruháknak, amit vettem. Mára jobb vagyok, hatalmas ruhakupacokkal megyek a próbafülkébe, és csak alig 10%-át viszem tovább a pénztárhoz. A kiválsztottakat viszont garantáltam hordom egy darabig.

Tehát a divat.
Figyelem, élvezem figyelni, csipegetek belőle. Aztán meg Ildinek öltözöm.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.