komfortos

end of comfort zone


A komfort zóna első hallásra egy valódi tranzit helyiség, de az igazi jelentése sem esik ettől távol. Ez az a hely, ahol szeretek lenni, ahol jó lenni, mert nyugi van. És innen sikerült a múlt héten három alkalommal is kilépnem, ami 5 nap leforgása alatt nem kis teljesítmény.

Az első kényszer hatására történt, mert a fájdalom nem kérdez, csak jön. És ilyenkor az antibiotikum nem az ördögtől való, hanem az egyetlen lehetséges megváltó, aminek a megszerzésére egyszerűen nincs lehetetlen.
A másik kettő egész más élmény volt, az egyik ő, a másik pedig itt volt.

Minden esetben tartottam tőle, pont úgy ahogy a konditermes dolognál. Féltem, bíztattam magam, hogy minden oké lesz, holnap ilyenkor már újra az irodában fogok ülni, bárhogy is alakul a kiruccanás. Így utólag viszont piszok szerencsésnek érzem magam, mert a komfort-zóna elhagyó történeteimben volt egy erős, közös nevező, és ez az, amiért minden egyes eset bőven megérte: az emberek, akikkel találkoztam.

Egy nyugodt orvos, egy magabiztos edző és egy profi író.
Egyik szitu sem volt szívderítő, a téma nem volt könnyű, a helyzetben semmi nem oldotta a feszültséget, és nem is volt gördülékeny, mégis abban a pillanatban, hogy a “kezük közé” kerültem, megnyugodtam. Levették a vállamról azt a sok terhet, amit a találkozóig én magam odapakoltam, és aztán pillanatok alatt kívül találtam magam. Özönlött a sok új élmény, AHA tapasztalás, és a végén bamba mosollyal hagytam el a termeket.

Örülök, hogy túl vagyok rajta, gyorsan vissza is kapaszkodtam a megszokásba, de észrevettem, hogy keresem az újabb “félelmetesnek ígérkező” kiugrókat. Olyan huza-vona módon megy még, egyik pillanatban – hülye vagy? tekintettel nézek magamra, aztán ez vált át bamba mosolyba, kíváncsi tervezgetésbe.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.